Vajon túlélési stratégia lett a napelem?
A V4-országok lakosai „energiavédekezésből” kezdenek saját áramtermelésbe, hogy függetlenítsék magukat a kiszámíthatatlan áraktól és állami rendszerektől.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Egy friss európai kutatás szerint a Visegrádi Négyek (Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia) háztartási prosumerei – vagyis azok a lakosok, akik egyszerre fogyasztanak és termelnek villamos energiát – elsősorban gazdasági önvédelemből fordulnak a napelemes rendszerek felé – írja az alternativenergia.hu. A tanulmány szerzői ezt a jelenséget „energiavédekezésként” írják le, amellyel az emberek az energiarendszer hiányosságaira és az állami energiapolitika kiszámíthatatlanságára próbálnak reagálni.
A kutatást vezető Piotr Żuk szerint ez a fajta viselkedés „az energiabizonytalanság, az áremelkedések és a téli fűtéshez való hozzáférés miatti félelem” hatására alakul ki. A szakértők úgy látják, hogy a háztartások egyre gyakrabban veszik saját kezükbe az energiaellátásukat, ami hosszú távon a központosított energiarendszerek decentralizációjához is vezethet. Żuk szerint ezzel párhuzamosan megjelenhet egy új, alulról szerveződő, civil alapú energiaközösségi mozgalom is, amely megkérdőjelezi a nagy energiacégek és az állam kizárólagos szerepét az energiapiacon.
A kutatás – amely az Energy Research & Social Science folyóiratban jelent meg – rávilágít arra, hogy a háború kitörése, az azt követő energiaválság és az inflációs sokk után látványosan megugrott a lakossági napelemes rendszerek és hőszivattyúk száma a V4 országokban. Ez a növekedés azonban nem új kormányzati szabályozások, támogatások vagy kedvezmények eredménye volt, hanem egyfajta társadalmi „ellenreakció” az energiapiac kiszámíthatatlanságára.
A tanulmány megjegyzi: ezek a viselkedésformák hasonlóságot mutatnak a 70-es és 80-as évek kelet-európai civil ellenállási mozgalmaival, amelyek akkor az autoriter rendszerek ellen jöttek létre. A mostani „energiavédekezés” alapja viszont a bizalmatlanság – nemcsak az energiapolitikával, hanem általában az állami intézményrendszerrel szemben is.
A kutatók által készített interjúk alapján egyértelmű, hogy a legtöbb prosumer a háborút követő árrobbanás hatására döntött úgy, hogy saját energiatermelésbe kezd. A döntés hátterében elsősorban gazdasági szempontok álltak, nem pedig környezetvédelmi elkötelezettség – ezt a megállapítást korábbi tanulmányok is alátámasztották.
Bár az önálló kezdeményezések figyelemre méltók, a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy hosszú távon nem elegendőek az energiarendszerek átalakításához. A prosumerek kiszámítható szabályozási környezetet, például szaldós elszámolást, feed-in tarifát vagy nettó elszámolást igényelnek a megtérülés biztosítása érdekében.
A tanulmány zárásaként a szerzők két fő megoldást javasolnak: az elektromos hálózatok fejlesztését és az aktív állampolgárság erősítését. Utóbbi különösen fontos lenne ahhoz, hogy az állam iránti bizalomhiány ne elidegenedéshez, hanem közösségi összefogáshoz vezessen.
„Egy erősebb civil energiaközösség csak akkor jöhet létre, ha a társadalomban kialakul a bizalom egymás iránt – ez pedig elengedhetetlen egy olyan korban, amikor egyszerre küzdünk ökológiai, energetikai és társadalmi válságokkal” – áll a tanulmány végkövetkeztetésében.
